Iskolánk jelmondata:

Az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium mindenkor a kor követelményeinek megfelelő, korszerű, de ugyanakkor konzervatív iskola volt, kipróbált ismeretanyagot és értékrendszert közvetített, bevált módszerekkel. Jókai, Petőfi, Nagy László, Lőrincze Lajos, Rab Zsuzsa, Csoóri Sándor és még sok jeles alkotónk iskolája ma is próbál a nagy elődökhöz méltó utódokat nevelni. Az átlagosnál jóval többet adunk diákjainknak, de többet is követel tőlünk, igényesen, következetes szigorral, de krisztusi szeretettel. Várjuk mindazok (református vagy másvallásúak) jelentkezését, akik jelenleg hatodikos vagy nyolcadikos diákok, s nem csupán egyetemre akarnak bejutni, hanem amellett az is fontos számukra, hogy keresztyén-nemzeti elkötelezettségű, az emberi értékekre komolyan figyelő, igényes közösségben töltsék el életüknek egyik legfogékonyabb, legmeghatározóbb négy vagy hat évét. Ma is sokan imádkoznak és vállalnak komoly áldozatot iskolánkért. Ezért is várjuk el diákjainktól nem csupán a lelkiismeretes tanulást, kulturált viselkedést, az épületek és felszerelések jó gazda gondosságával való vigyázását, hanem szüleik, tanáraik, társaik, valamint minden értük munkát végző felnőtt és idelátogató vendég fokozott tiszteletét, megbecsülését.

	Szeretettel köszöntjük az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium főépületében, amelyben a Református Gimnázium és a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei és Könyvtára található. Rövid sétánk alatt szeretném bemutatni intézményünket. Iskolánk egyházi fenntartású gimnázium, melyben a nevelés és oktatás a keresztyén elvek, a protestáns hagyományok és az általános emberi értékrend szerint történik. Ezért is fogadja a főlépcsőház két oldalán a Tízparancsolat és Jézus Krisztus Hegyi beszédének egy részlete, a Boldogmondások a látogatókat, mert az itt folyó munka mértékéül szolgálnak. Mindkét fafaragás Cserneczky Attilának, az iskola kosárlabda edzőjének a munkája.
A szemben lévő két oszlopon Szervatius Tibor, erdélyi fafaragó művész munkáit láthatjuk iskolánk két, talán leghíresebb diákjáról, Petőfiről és Jókairól. Ők mindketten 1841-1842-ben diákoskodtak Pápán, itt tartózkodásukat több legenda is őrzi. Petőfi soproni katonáskodása után unokatestvérét, a később festőművészként ismertté vált Orlay Petrich Somát jött meglátogatni, de úgy megtetszett neki a pápai oskola, hogy Tarczy Lajos professzor támogatásával be is iratkozott a kollégiumba. Petőfi először a mostani Gyurátz Ferenc utcában lakott Orlay Petrich Somával, majd a mostani Petőfi utcában, közvetlenül az Ókollégium szomszédságában. Jókai pedig a róla elnevezett Jókai utcán, az ún. lila házban bérelt szobát. Mindegyik épületen emléktábla őrzi egykori lakójának emlékét.
	Petőfi, Jókai és Orlay voltak a Képzőtársaságnak nevezett önképzőkör létrehozói, amelynek irodalmi, kulturális hagyatéka felelősséget ró ránk, kései utódokra. Az önképzőkörbe azok a diákok járhattak, akik valamilyen szépirodalmi tevékenységet folytattak, felolvasták egymásnak műveiket, majd komoly, értő bírálatot mondtak róluk. Az ún. érdemkönyvbe írhatták be saját kézírásukkal a legjobbra sikerült műveket. Ezeket az érdemkönyveket ma is őrzik a Tudományos Gyűjteményekben, egyik legértékesebb látható is a könyvtár folyosójának tárolójában. Mi ugyanis büszkén szoktuk emlegetni, hogy Petőfi Sándor Pápán született, Petrovics Sándor pedig Kiskörösön, azért, mert az érdemkönyvbe legelőször Pápán írta be a költő a Petőfi vezetéknevet. Petőfi pályának mérföldköve is volt Pápa, mert itt írta meg a Borozó című versét, amely az első nyomtatásban megjelent műve. Vörösmarty Mihály közbenjárásával tették bele az Atheneum egyik számába. Petőfi állítólag nem volt borivó, de a pápai diákok mindig szívesen idézik kedves bordalát. A gimnázium 2004 ősze óta vöröskeresztes bázisiskola, ezt jelzi a jobboldali lépcsősor melletti réztábla. Nemcsak vöröskeresztes versenyeken, de a véradásokon is bizonyították diákjaink önzetlenségüket, szolgálatkészségüket.  A lépcsőfordulóban két hatalmas tablón olvasható az iskola leghíresebb diákjainak és tanárainak névsora. Közülük emeljünk ki néhányat. Itt tanult: Balázs János nyelvész, irodalomtörténész, Bódás János lelkipásztor-költő, Csomasz Tóth Kálmán teológiai tanár, zenetudós, számtalan református ének szerzője, Kozma Andor, Nagy László, Rab Zsuzsa költők, Vikár Béla néprajzkutató, a Kalevala fordítója, Somogyi József szobrászművész, Pócza Jenő fizikus stb. Jeles tanáraink voltak: Bocsor István történész, jogász, Fejes Zsigmond – matematikus, fizikus, Kapossy Lucián szerkesztő, szakíró, Kerkápoly Károly közgazdász, Kocsi Csergő Bálint és Séllyei István gályarabságot szenvedő lelkipásztorok, Trócsányi Dezső filozófiai és pedagógiai író stb.
Felérve az I. emeletre szemben találjuk magukat egy felemelően szép réz domborművel, amely Beck Ö. Fülöp alkotása. Az I. világháborúban elesett hősök tiszteletére készült. Az elesettek névsora a őbejáratnál, a portával szemben olvasható. Mielőtt bemennénk a díszterembe vessünk egy pillantást a lépcsőfeljáró mellett elhelyezett két alkotásra. Az egyiken A. Tóth Sándort, iskolánk egykori Európa szerte is híres rajztanárának, bábművészének arcmása látható. A másik egy eperfát mintázó műkő szobor. Öregdiákunk, Gelencsér Ferenc Hollandiában élő szobrászművész kezemunkája. Bizonyára több helyen felfedezték már az eperfa sziluettjét, az iskola címerében, a diákok és tanárok köpenyén, ez ugyanis a kollégium szimbóluma, amelynek eredetére még később visszatérek. Foglaljanak helyet a díszteremben. A magyar művelődéstörténetben kiemelt helyet foglalnak el azok az iskolák, amelyek a magyar nyelvű művelődés központjai voltak. A Pápai Református Kollégium évszázadok óta a Dunántúl egyik legjelentősebb szellemi műhelye volt, mert az 1531-es alapítás óta mindig a szellemi haladás élvonalában járt. Több mint négy és fél évszázados működése – ebben az évben a 475. tanévét, az újraindulás utáni 15-et nyitottuk meg – sok vonatkozásban hozzájárult a magyar kulturálódás egyetemes fejlődéséhez. Pedig a történelmi események olykor igen súlyos próbák elé állították. Pápa végvár volt. Többször vívott csatát a törökkel. Thurzó Elek, Enyingi Török Bálint és fiai, a XVI. század földesurai a reformáció hívei voltak, így az egyház és az iskola az ő idejükben gyorsan fejlődhetett. A Pápai Kollégium létrehozása a reformáció tanainak elterjedését bizonyítja, hiszen alig 5 évvel a mohácsi vész után a sárospataki és a mezőtúri kollégiumokkal egyidőben, a debrecenit pedig hét évvel megelőzve alapították. Az 1585-ös új regulái már tisztán kálvini tanok alapján íródtak. Ekkorra már kéttagozatos főiskolának számított, mert volt gimnáziuma és teológiai tagozata. 1797-ig a pápai református egyház, azután pedig a Dunántúli Református Egyházkerület iskolájaként működött.	A magyar reformáció szellemi gyökerét német, svájci és holland protestáns egyetemeken találjuk. A reformáció korában általános gyakorlat volt, hogy a kollégiumok legjelesebb diákjait kiküldték a genfi, uttrechti, vittenbergi egyetemekre tanulni. Őket nevezték peregrinusoknak. Hazatérve egykori iskolájukban továbbadták a frissen megszerzett tudományt. A pápai iskola szellemi szerkezete is a nyugati protestáns mintát követi. Nemzeti múltunk keserű századaiban fejlődött alapiskolából főiskolává. Nem volt könnyű megállnia a történelem viharaiban. A legnehezebb próbatételeket az ellenreformáció két hulláma hozta. A 17. században, az ún. gyászévtized idején a pozsonyi vértörvényszék elé állították a protestáns prédikátorokat és tanítókat. A cél rekatolizáció volt, aki azonban nem mondott le vallásáról, azt börtönbe zárták, majd gályarabságra ítélték. Az itáliai gályákról kerülhetett haza de Ruyter holland tengernagy segítségével Séllyei István püspök és Kocsi Csergő Bálint is, akik hazatérésük után fellendítették a pápai iskolát. Rájuk és a hithű gályarab prédikátorokra emlékeztet a főbejárat jobboldalán elhelyezett rézemléktábla, Mikus Sándor alkotása. A 18. századi ellenreformáció legnehezebb időszaka Mária Terézia uralkodásának idejére tehető, aki 1732-ben olyan rendeletet adott ki, miszerint a pápai reformátusoknak és a kollégium valamennyi diákjának és tanárának 24 órán belül el kellett hagyni a várost. A száműzetés több mint 30 évig tartott. A közeli Adásztevel adott otthont a kollégiumnak, egészen 1783-ig, a Türelmi Rendelet életbe lépéséig. Innen származik az eperfa szimbóluma. A teveli kicsi iskolában nem fért el a diákság, ezért az órákat kezdetben egy eperfa alatt tartották. 1998-ban Csoóri Sándor egy eperfát ültetett az Ókollégium udvarára, tőle hallottuk az anekdotát, miszerint: ameddig lesz egy tanár és lesz annyi diák, hogy elférjenek egy eperfa alatt, addig él a pápai kollégium szelleme. Nemrégiben, 2003 áldozócsütörtökén az egész iskola kisétált Adásztevelre, és a hazaszabadulás 230. évfordulóján egy eperfát ültetett el a templom előkertjében. A hazaszabadulás utáni években épült fel a kollégium második épülete, az ún. Ókollégium, amely a Petőfi utcában ma Leánykollégiumként működik. Az iskola első épületének alapjait a Ruszek köz őrzi, amely tűzvész martaléka lett. Helyét szintén emléktábla jelzi.  Ahol most vagyunk, ez az épület a 3 székhelye a kollégiumnak. 1893 és 95 között épült Balázs Ernő építész tervei szerint Antal Géza püspöksége és gróf Tisza Kálmán főgondnoksága idején. Építését az indokolta, hogy a 19. század végére mind az Ókollégium, mind a hazaszabadulás után a gyülekezet által épített ún. Ótemplom kicsinek bizonyult, hiszen 1832-től már tanítottak itt jogot, 61 és 84 között külön jogakadémia működött. 1876 és 90 között volt tanítóképezdéje, majd a következő században, 1939-ben kereskedelmi iskolája is. Az államosítás sajnos gátat szabott a nagyívű fejlődésnek. Politikai okok miatt 1948-ban csak a gimnáziumi és teológiai képzést engedélyezték, a nőnevelőt és a kereskedelmi államosították, 1951-ben felfüggesztették a teológiai képzést, majd végül 1952-ben a gimnáziumot és az internátust is állami kézbe vették. Ezzel több mint 40 évi kényszerszünetre ítélték az évszázados hagyományokkal rendelkező kollégiumot. Sokan ma nem is értik a kollégium jelentését, illetve mára teljesen más jelentéstartalmat kapott, mint amit a reformáció korában értettek alatta. A kollégium ugyanis akkor és a mi számunkra ma is azt jelenti, hogy a református egyház fenntartásában működő többféle intézmény szoros együttműködésben folytatja a munkáját. Így ma együttműködve folyik az oktatás a gimnáziumban, a fiú- és leányinternátusban, a tudományos gyűjteményekben és a teológiai akadémián, az élelmezésről pedig a konviktus gondoskodik. Az internátus mára szintén kiavult a magyar nyelvből, jelentése bentlakásos iskola. Vagyis tanítás után a szilenciumokon, azaz a csendes önálló tanulás ideje alatt, illetve korrepetálásokon készülnek fel a diákok a másnapi órára. A konviktus pedig konyhát és étkezdét jelent. Ezeket a kifejezéseket sajnos mi is egyre ritkábban használjuk, pedig jól kifejezik, hogy a kollégium évszázados története 1952-vel nem szűnt meg. 1991-ben az öregdiákok régi vágya teljesült azzal, hogy a rendszerváltás után újra visszakaphatta épületeit a Dunántúli Református Egyházkerület és megnyithatta kapuit újra a Pápai Református Kollégium. Az újraindulás első tanévnyitóján több ezres tömeg ünnepelte együtt a kollégium feltámadását, a tanévnyitó ünnepi beszédet Antall József miniszterelnök mondta. Az első két tanévben csak a Jókai utcai szárny 1. emeletét kaptuk meg, és 1994-ig egy épületben folyt a refis és a Petőfi Sándor gimnázium tanulóinak a tanítása. 1994-ben a város egy vadonatúj gimnáziumot kapott, oda költözött át a Petőfi. Itt pedig kiürített tantermek, leszerelt szertárak és lepusztult épület maradt. Az öregdiákok és az alapító igazgató, Bujáky Miklós és a lelkes tanári gárda azonban mindent megtett azért, hogy mielőbb elfogadható állapotba hozzák az épületeket. Jórészt külföldi adománybútorokkal sikerült berendezni a termeket, ám mára sajnos az ott kiselejtezett bútorok is elhasználódnak. A szertárakat új kísérleti eszközökkel kellett felszerelni, az internátusokat helyrehozni, bővíteni, ahhoz hogy az igényes tanítás kereteit biztosítani lehessen. Mielőtt továbbmennénk megtekinteni a tantermeket, hadd hívjam fel a figyelmüket az aktuális kiállításra. Hagyomány nálunk, hogy évente 8-10 kiállításmegnyitót tartunk, hogy a diákok hozzászokjanak a művészetpártoláshoz. Most … kiállítása látható. Az ajtó fölött pedig A. Tóth Sándor Szecska című akvarellje függ, amelynek modellje állítólag Csoóri Sándor volt. Mielőtt folytatnánk utunkat, érdemes egy pillantást vetni a díszterem ablakaiból az előttünk álló térre. Itt áll előttünk a református templom, ahol az iskolai ünnepségeket tartjuk, illetve vasárnapokon ide járunk istentiszteletre. A templomot 1932 és 41 között építették, előtte a város kőszínháza állt a téren. Petőfi és Jókai idejében pedig még fapiac volt a helyén. A tér másik oldalán a Nátus, azaz egykori Nőnevelő Intézet épülete látható, amelyben most a Teológiai Akadémia működik. A templom másik oldalán – innen nem látható – a fiúkollégium található. Induljunk tovább a 2. emeletre. A 2. emeleti lépcsőfordulóban függesztettük ki a magyar nemzeti színű zászló mellé a Himnusz és a Szózat szövegét. Nem véletlen, mert iskolánkban nagy figyelmet fordítunk a nemzeti szellemű nevelésre. Jelmondatunk is ezt hirdeti. Állítólag Jókai Mórtól származik, hogy az iskola arra való, hogy Istennek, hazának, tudománynak neveljen. A jelmondat olvasható a őépület homlokzatán is. A reformáció korából fennmaradt pecséteken pedig ez olvasható: Szabadon tenyészik. Jelentése szerint a kollégium lehetőséget ad arra, hogy mindenki kibontakoztathassa azt a képességét, amiben a leginkább tehetséges. A 2. emeletre érve Szervátiusz Tibor II. világháborús emlékművét, egy sirató asszony és egy kopjafa sziluettjét láthatjuk, az oszlopok oldalára pedig a 2. világháborúban elesett halottak nevei olvashatók. A II. emeleten nézzünk be egy-két szaktanterembe: kémia, biológia, földrajz, számítástechnika, rajz. A rajztermet A. Tóth Sándorról neveztük el, aki az államosítás előtti években franciát, rajzot és ábrázoló geometriát tanított. Később a képzőművészeti őiskola tanára lett, és bábművészként is elismerték nemcsak nálunk, hanem Franciaországban is. Leszármazottai ma alapítvánnyal őrzik emlékét és támogatják a kollégium rajzban tehetséges tanulóit. A Jókai utcai lépcsőházon keresztül visszamegyünk az I. emeletre. Érdemes végigsétálni a gazdasági iroda és pénztárhoz vezető folyosón, ahol irodalmi alakok arcképcsarnoka található a Pápán alkotó Tirnován Ari Vid munkái. A büfé és az énekterem előtt elhaladva a tanári szobák felé jutunk. A tanári szoba mellett Istenes Iscserekov András öregdiák festőművész Önarckép című munkáját látjuk. A földszintre érve először menjünk ki az udvarra. A sportpálya túloldalán lévő épület földszintjén a konyha, az emeleten az étkező van. A szemben lévő kis épület az asztalosműhely. Itt készült az internátusok bútorzatának és az előadótermek berendezésének java része. Visszatérve az épületbe kukkantsunk be a nagytornaterembe, ahol a testnevelés órák jórésze zajlik, délutánonként pedig különféle edzések színhelye. Van itt kosárlabda, röplabda, judo, tőrözés, foci. Stb. És persze itt kapnak helyet az iskolai bulik is. A földszinti folyosón folytatjuk sétánkat, ahol az utóbbi években kisebb pantheon állt össze. Kálmán Attila, aki az újraindult iskola II. igazgatója volt, célul tűzte ki, hogy minél több művészeti alkotás kerüljön az intézménybe. Így készült el a Lőrincze Lajosról készült réz dombormű Kiss László művésztanárunk alkotása, a Rab Zsuzsát, illetve Bocsor Istvánt ábrázoló dombormű Nagy János felvidéki szobrász munkája. A Mándi Márton Istvánra emlékeztető fa reliefet Somosi Tamás készítette, Gulyás Lajos 56-os lelkész mártír emlékét őrző dombormű Kúr Csaba, Somogyi József szobrászt Gömbös László, Ihász Kálmán sebészprofesszort Kő Pál mintázta meg. Sétánk utolsó állomásához, a vallásoktató teremhez érkeztünk. Itt is látható egy kisebb egyházmegyei kamarakiállítás. A könyvesszekrény Kerkápoly Károly hagyatékából maradt ránk, a mózesszék a nemeskei templomból került ide, a tárolókban pedig a Dunántúli Református Egyházkerült 6 egyházmegyéjéről, és a gyülekezetekről összeállított kiállítás látható. Az épület bemutatásával reméljük sikerült közelebbről megismertetni iskolánkat, melynek igazgatója 2005 óta dr. Korsós Bálint. A gimnáziumban 4 és 6 osztályos gimnáziumi képzés folyik. A cél elsősorban az, hogy a keresztyén értékek átadása mellett egyetemi, főiskolai tanulmányokra készítsék föl a diákokat. Jelenleg kb. 540-550 diák tanul itt a Dunántúl különböző településeiről, sőt néhány felvidéki, erdélyi, esetenként kárpát-ukrajnai és vajdasági magyar fiatal is tanul nálunk. Sőt évente érkezik hozzánk Venezuelából egy-egy magyar származású gyerek a Nemzetközi Cserkészszövetség küldötteként, illetve más külföldi testvériskolából is jönnek hozzánk. A diákok 80%-a lakik internátusokban. Az iskola egyházi jellegét az adja, hogy heti 2 órában kötelezően hittant tanulunk, természetesen mindenki a felekezete szerinti hittanórára jár, ahol ugyanúgy folyik a tanítás, mint a közismereti tárgyak tanóráin. Természetesen hittanból érettségi vizsgát is lehet tenni. Minden reggel fél 8-tól egy 10-12 perces áhítaton veszünk részt, vasárnaponként pedig együtt járunk istentiszteletre vagy gyülekezetlátogatásra. A diákság kb. 60-70%-a református, a többi katolikus, evangélikus, baptista, de van néhány felekezethez nem tartozó, kereszteletlen diák is. Egyébként a Pápai Református Gimnázium ugyanolyan iskola, mint az ország bármelyik gimnáziuma. A különbséget a keresztyén értékrend érvényesítése mellett az adja, hogy nálunk szombatonként is van tanítás. Ezért minden 4. vagy 5. hét teljesen szabad. Az úgynevezett ciklusrend miatt tanárok és diákok sokkal szorosabb kötelékben, barátságban élnek együtt. Bizonyára ezért is felejthetetlen a négy, illetve hat év, amit a Pápai Református Kollégium ősi falai között töltenek a diákjaink. Bemutató sétánk végeztével felhívom a figyelmüket a folyosó túloldalán lévő Könyvtárra és Tudományos Gyűjteményekre. Ha van idejük, feltétlenül látogassanak el oda is. Készítette:Mayerné Pátkai Tünde